1966-ban alakult amerikai együttes.

Eredeti felállás: Davy Jones ének;

Mike Nesmith gitár, ének;

Peter Tork basszusgitár, ének;

Mickey Dolenz dob.


A CD online megvásárolható !

A Monkees együttest hirdetés útján toborozták 1965-ben egy TV sorozat szereplőiként. Bert Schneider és Bob Rafelson a két producer eredetileg egy olyan filmsorozatra gondolt amelyben a zenészek csupán a korszak divatos hátterét jelentik majd, és eszükbe nem jutott volna igazi beat bandát toborozni. A jelentkezők közül melyek közt olyan nevek is voltak mint Stephen Still (Crosby, Still, Nash and Young) és Harry Nilsson, végül is két valódi zenészt Michael Nesmithet illetve Davy Jonest és két színészt Micky Dolenzet és Peter Torkot választották ki. Az így verbuvált együttes dalait profi zeneszerzőkkel: Tommy Boyce, Bobby Hart, Carole King íratták. A felvételek alatt azonban a Monkees tagjai nemcsak tátogni és imitálni akartak hanem valóban játszani. És a TV show óriási sikert aratott. Mivel ez idő tájt Amerikában a brit invázió kellős közepén tartottak a két producer agyából kipattant a nagy ötlet: egy Beatles típusú de ízig-vérig amerikai együttes - a Monkees. 1966-ban megjelent első kislemezük a Last Train To Clarkswille, amely pillanatok alatt a slágerlista első helyére tornászta fel magát. Ezt hamarosan követte a I'm A Believer, amely szintén listavezető lett. A szakemberek: hangmérnökök, producerek, menedzserek intézték a vállalkozás zenei részét, az ügyletet finanszírozó NBC Tv-társaság pedig egy végeláthatatlan sorozat keretén belül biztosította a vállalkozáshoz szükséges reklámot és publicitást. Ezeken az első korongokon még szesszion zenészek játszanak és a Monkees tagok csak énekelnek. Ez különösen Nesmith számára volt fájdalmas aki egy nagy tudású jól felkészült vérbeli zenész, és kiváló zeneszerző volt. Tulajdonképpen neki köszönhető, hogy a tagok végül is fellázadtak és saját kezükbe vették sorsuk irányítását. Harmadik nagylemezük a Headquarters, már saját instrumentális kísérettel, saját szerzeményekkel és egy új producer Chip Douglas segítségével látott napvilágot. És láss csodát: kiderült, hogy a Monkees tagjai vannak olyan jó zenészek mint azok a profik akiket addig szerződtettek háttérzenekarnak. A sikeren felbuzdulva, végre igazi, élő koncertkörútra indultak és olyan nagyságokkal együtt léptek fel mint Jimi Hendrix. Az egyszerű sikerszámok mellé most már komolyabb zenei szerzemények is kerültek a korongokra, főleg Nesmith pszichidelikus beütésű szerzeményei. Purpoise Song, Circle Sky. 1968-ban Head címmel filmet forgattak a Mokeesről Jack Nicholson közreműködésével, de a film nem aratott sem szakmai, sem közönségsikert. Még ebben az évben Tork kivált az együttesből, akik trióként folytatták a lemezgyártást, kevés sikerrel. Ennek köszönhetően a Monkees 1970-ben felbomlott. A nyolcvanas évek közepén eluralkodó nosztalgiahullám azonban újra összehozta az immár legendává minősített zenekart akik kiadták a Pool It című lemezt, majd koncertkörútra indultak, melynek anyaga szintén megjelent lemezen 1987-ben. De ez a siker is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a Monkees ismét működőképes legyen. Marad tehát a legenda és a régi felvételek.