Szeretettel köszöntelek a Sláger klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sláger klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Sláger klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sláger klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Sláger klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sláger klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Sláger klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sláger klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
En una esquina un escrito rezaba así:
"El último que salga que apague la luz,
que no pueda nadie mirar, donde está,
al país del que le hablamos".
Entre las ruínas un viejo se queda allí
con su gran dolor, sin una lagrima ya,
porque ya las ha llorado
en su corazón ahogado.
"Yo de aquí no puedo irme" -nos decía-
"pues mis pies están cansados y, además
esta tierra es nuestra tierra, mírala.
El cerezo lo he plantado con mis manos
y en un mes o dos florecerá
como un signo de esperanza renacerá.
Y al seguir el paso de mil huellas,
se me encoge el corazón porque
no puedo ver como se marchan
tantos amigos, tantos testigos
que callarán.
Hasta las aves, cuando amanezca,
alzando el vuelo, emigrarán
lejos de esta mala suerte,
de este invierno, de esta muerte
que otro frío nos traerá".
Cómo se marchan todas las cosas,
las bellas esposas, cómo se marchan.
¿Hacia dónde? Quién sabrá.
¿Qué caminos andarán antes de poder parar?
Y sobre el muro queda escrito
aquello que dice así:
"El último que salga que apague la luz,
y que nunca mire a sus espaldas;
que camine hasta encontrar
otro tiempo, otra esperanza
por la humanidad"
En una esquina.
|
|
|
Keresztes Manci írta 3 napja a(z) ARIS LUNARA - Amikor majd nem leszek már videóhoz:
Szerintem így még szebb a magyarnóta ! És élőben is...
Keresztes Manci 3 napja új videót töltött fel:
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!