„Rendhagyó ez a most megjelent album, több szempontból is: egyrészt azért, mert ebben az elpoposodott, eldancesedett, szinte kizárólag kommersz zenei világban olyan értékeket mutat be, mint a hit, a szeretet és barátság – mindezt szövegileg. Zeneileg pedig a szép dallamok, a kidolgozott hangszerelés, ízléses vokál-instrumentális megoldások által abba a húsz évvel ezelőtti világába, hangulatba röpít vissza, amikor az RTV Magyar Adásának zenei szerkesztője, Boros Zoltán a legnagyobb igényeséggel teremtette meg az erdélyi könnyűzenét. Másrészt rendhagyó ez az anyag, ugyanis egy Marosvásárhelyről elszármazott szerző-előadó próbálja visszahozni az egykori közös, önfeledt zenélések hangulatát, amikor nem a pénz motiválta a muzsikálást.”

A kép forrása: http://www.szekelyhon.ro/hirek/muvelodes/schuller-jozsef-marosvasarhely-egyutt-zeneljunk-tovabb





A történet arról szól, hogy Schuller József, miután az iskolai János Vitéz című daljáték szereplőjeként megéli első zenei élményét, együttesekben kezd játszani (Onix, Metál, Unicum), dalokat ír, majd ismert zenészként koncerturnékon lép fel. Nem sokkal ezután, a jobb megélhetés reményében, kénytelen külföldre távozni, ahonnan, mivel gyökereit, magyarságát nem tudja elfelejteni, mindig visszatér szülővárosába és az egykori társakkal és újabb zenészbarátokkal felvételeket készít, amelyekből összeáll ez az album. Miről szólnak a dalok? A hőn szeretett Marosvásárhelyről, ahonnan „Ezrével hagyták el szülővárosom...” „Azt mondja hitem, van még jövő”, a tovatűnt gyermekkorról, szülőkről, szeretteiről és barátokról, akikkel tovább is együtt kell zenélni: „Daloljuk múltunkat, reményünk összetart. Vásárhely átölel, hívogat !”

Próbáljunk ellazulni Schuller József dalaival, és idézzük vissza azokat az időket, amikor még a zene és a mondanivaló számított, mintahogy ő maga is írja az album borítóján:

„Olyan értékeket gyűjtsünk, amelyek örökké élnek velünk együtt.”