Lehet rajongani a TNT-ért, lehet őket nem szeretni, de egy dolog biztos: széles e hazában ők írják a leginkább fülbemászó dallamokat. Új lemezükről (melyhez egy CD-ROM is jár, Drog-kör-kor-kép címmel) is legalább négy-öt szám tuti sláger lesz. Úgyhogy rögtön készítettünk is egy interjút Dobrády Ákossal, a TNT énekesével.

- Megjelent az új lemezetek, az Egyetlen szó, és már aranylemez. Gondolom, elégedettek vagytok...

- Persze, nagyon elégedettek vagyunk. Ez azt jelzi, hogy még mindig, annak ellenére, hogy az előző stúdióalbumunk három, de az Unplugged lemezünk is másfél éve jelent meg, van egy biztos rajongótáborunk, sok olyan ember, aki kíváncsi az új dalokra. Az majd a jövőben fog eldőlni, hogy mennyire erős ez az album, hogy sikerült-e igazán jó lemezt letennünk az asztalra. Ahogy majd negyedévente jönnek ki a kislemezek, kiderül, hogy sikerül-e elérnünk az ötven- vagy hetvenezres álomhatárt. Úgy látszik, van egy húsz-, harminc- vagy negyvenezres stabil közönségünk, de kérdés az, hogy hányan veszik meg a lemezt, akik ebbe a rétegbe nem tartoznak bele, de mondjuk tetszik nekik egy dal, és ezért beszerzik.

- Furcsa, hogy ezt mondod, mert nagyon kevés olyan magyar zenekar van, amelyiknek az albuma megjelenés után ilyen gyorsan eléri az aranylemezes státuszt.

- Ebben igazad van, és persze nagyon örülünk az eddigi eredményeknek, de magasabbra tettük a lécet. Az Unplugged koncertlemezünkből hetvenezer példány fogyott el, és számunkra a siker akkor számítana tartósnak, ha ezt a szintet mindig tudnánk tartani. Ezt akkor tudjuk elérni, ha lesznek olyan slágerek, dalok, amik azokat is megfogják, akik nem vásárolják meg a lemezt az első hónapban. Bízunk ebben, sőt, szeretnénk túlszárnyalni a korábbi eredményeinket. Mi úgy érezzük, hogy van ilyen minőségű ez az album, vannak rajta olyan slágerek, kis stílusváltások és egyéb ilyen finomságok, amik sokaknak tetszhetnek.

- Beszélnél ezekről a stílusváltásokról?

- Már két éve élőben koncertezünk, több mint száz bulit tartottunk. Azt szerettük volna, hogy ez tükröződjön a lemezen is, hogy lehessen hallani, mennyire elhivatottak lettünk az élő zene iránt. Ezért van az Egyetlen szón egy akusztikus, gitáros vonal. Bejött a stúdióba a zenekarunk, azok a zenészek, akikkel a koncerteket is csináltuk, megmutattuk nekik a dalokat, és ők feljátszották, hozzátették a saját tudásukat. Moldvai Márkkal együtt hangszerelték meg, és mi elégedettek vagyunk a munkájukkal. A stílusváltás mellett nyilván az eddigi stílusjegyek is megjelennek a lemezen, hiszen nem szerettük volna, ha csalódnak azok, akik a TNT zenéjét a popos, dance-es hangzásvilággal szerették meg. Ebből a szempontból tehát vegyes a kép. De a későbbiekre nézve az élő zene, élő koncertezés lesz számunkra inkább az iránymutató.

- Hogy jött az az ötlet egy elektonikus hangzású dance-együttesben, hogy élő koncerteket csináljatok?

- Először is tisztázni kell, hogy az élő előadás többféle dolgot jelenthet. Az egyik lehetőség az, hogy mindenféle digitális programozás nélkül, csak élő hangszerekkel játszanak el valamit. De olyan is van, hogy például a gitár és a basszus szól élőben, meg persze maga az ének, és mindezek mellett szólnak a programozott alapok. Külföldön ennek is nagy hagyománya van a pop és a dance műfajban, az utóbbi években szinte divat lett élőben fellépni. Én úgy gondolom, hogy vannak olyan stílusok, amik nem követelik meg, hogy egy teljes zenekar felpakoljon a színpadra, elég, ha mondjuk egy jó énekesnő valóban ott énekel. Sok olyan koncertet lehet látni például angol együttesektől, ahol elöl van az énekesnő, hátul pedig a DJ a lemezjátszók mögött.
Mi úgy kezdtük, hogy félig élő fellépéseket csináltunk, az ének ment élőben, hogy megmutassuk, hogy így is tudjuk azt nyújtani, amire a stúdióban képesek vagyunk. Később gondoltuk azt, hogy kipróbáljuk a teljesen élő megszólalást, és szerintünk az eredmény nagyon jó lett. Az oka ennek az volt, hogy úgy vettük észre, hogy sem a közönségnek, sem nekünk nem nyújt már újat a fél-playback-fellépés, ahol van nálunk egy mikrofon, és a CD-ről az szól, amit amúgy is hallanak a lemezen, a rádióban, a diszkóban. Így nem érik olyan impulzusok a közönséget, amikre egy élő fellépés lehetőséget nyújt, ahol alkalom van például egy dobszólóra, egy kiállásra, kötetlenül variálhatjuk a dalok hosszúságát stb. A közönséget is rá lehet szoktatni arra, hogy ne elégedjen meg a playbackkel: ragyogó szemekkel, óriási taps után mennek haza.

- Én úgy érzem, hogy a TNT sikerének a titka kevésbé rejlik abban, hogy hogyan szólal meg, milyen stílusokban, sokkal inkább a rátok jellemző, nagyon fülbemászó dallamvilág az oka.

- Úgy gondolom, hogy ez egy alkati kérdés, egyfajta adottság vagy tehetség, hogy nekem ilyen a dallamvilágom. Persze megvannak ennek a maga gyökerei, mégpedig az, hogy én régebben nagyon sokat játszottam szórakozóhelyeken, gitárral majd szintetizátorral kísérve, és ott nem lehet mást csinálni, csakis olyan külföldi és magyar slágereket játszani, amiket szeret a közönség, amikre táncolnak. Ezalatt én a slágerkliséket és szlogeneket magamba szívtam, megtanultam, hogy mi működik - és persze mindehhez hozzátettem a saját érzelem- és dallamvilágomat. Ez az ötvözet pedig, úgy látszik, találkozik a közízléssel, azoknak az ízlésével, akik leginkább lemezeket vásárolnak. Talán annak is köszönhető, hogy ilyen összhangban van a zenei világom a közönséggel, hogy én is a magyar popzenén nőttem fel. Jó érzés, hogy ha leülök a zongorához, és írok egy dallamot, akkor az sok embernek tetszik. Persze biztos lesz idő, amikor majd nem tudok az akkori fiatalokkal együtt érezni, nem érzem az új trendeket, de remélem, hogy ez még messze van.

- A lemezről melyik dalok állnak a leginkább közel hozzád?

- Nagyon szeretem a Híd a folyót című duettet. Ez a dal, amit Kis Gábor szerzett, gyönyörű szép. Annak idején felhívtak, és felkértek, hogy én énekeljek az Adriennel, mert a dal szerintük karakterében az én hangomat kívánja meg. Ez nagyon megható volt, ráadásul én nagyon tisztelem Adrient, régóta az egyik kedvenc magyar énekesnőm. Aztán, amikor meghallottam a dalt, tudtam, hogy el kell énekelnem.
Nehéz dalokat kiragadni, talán az Eltűnik a könnycsepp áll még nagyon közel hozzám. Ez tartalmában elszakad az eddigi szerelmes daloktól, a visszatekintésről és az elindulásról szól, ahogy az ember reggel felkel, és elgondolkodik azon, hogy mi lett belőle, és hová tart. Szerintem ez a helyzet jól átérezhető mindenki számára, aki elért valamit, aki valamilyen karriert futott be.
Szeretem Inti rockos dalát is, az Élj az élettelt, nagyon jól kifejezi azt az életérzést, ami rá jellemző.

- A Nem találok szavakat két változatban is szerepel a lemezen, de a megszokottól eltérően nem egy diszkókba szánt, dance-es remix szerepel az album végén, hanem egy lassú változat. Mi ennek az oka?

- Ez a dal eredetileg egy lassú számnak született. Amikor összeállítottuk az albumot, és áttekintettük az anyagát, akkor, mint mondtam, törekedtünk arra, hogy a régi stílusjegyek is megjelenjenek. Azt találtuk, hogy nagyon sok középtempós dal született, úgyhogy végül nem az lett a végén, ami dance-esebb, remixnek illene be, hanem felcseréltük a sorrendet, és a lassú változat került oda. Ez azért is szerencsés, mert a Híd a folyót, az utolsó előtti szám is már egy lassú, és így szépen lecseng a lemez.

- Hogyan dől el, hogy melyik számok kerülnek kislemezre? Milyen mértékben a kiadó, és milyen mértékben a ti választásotok határozza ezt meg?

- Általában evidens szokott lenni, hogy mi lesz a következő kislemez. Kétszer-háromszor meghallgatjuk a lemezt, a barátok is tesztelik, hogy kinek melyik a kedvence, és a visszajelzések alapján egyértelműen kiderül, hogy melyik az a négy-öt dal, amelyik kislemezesélyes. Ezért aztán a kiadóval is mindig megegyezünk erről. Olyan tényezők is befolyásolják ezt, hogy például egy dal milyen időszakhoz, évszakhoz illik, például hogy nyári életérzést sugároz-e, vagy például a Kicsi gesztenyénél egyértelmű volt, hogy az ősszel fog megjelenni.

- Az a célotok, ha jól sejtem, hogy az album ne csak néhány sláger gyűjteménye legyen, hanem ennél több.

- Igen, az, hogy ne csak az a három-négy, esetleg öt sláger, hanem az egész album összességében áttekintve, végighallgatva is jó szórakozást nyújtson a közönségnek. Egyfajta hangulatfolyammá álljon össze, amiben megkapják a maguk helyét a rockosabb, diszkósabb, groove-osabb és az érzelmes, lassú dalok is. Mindig arra törekszünk, hogy legyen négy-öt erős sláger, de a több se legyen puszta lemeztöltő dal. Én bízom abban, hogy ha valaki szereti a zenét, és végighallgatja elejétől végéig megszakítás, kihagyás nélkül a lemezt, akkor az leköti, szórakoztatja. Persze ez nagyra törő álom, hiszen én is tapasztalom, hogy ha veszek egy lemezt, akkor azokat a számokat, amik nem érintenek meg, átugrom. De minél kevesebb az ilyen dal, annál jobb.

- Mikor fogjátok bemutatni a lemezt koncerten?

- Novemberben és decemberben klubturnéra megyünk, diszkókban fogunk fél-élő koncerteket adni. A negyven perces műsorhoz saját hangtechnikát is viszünk, táncos lányok is lesznek a színpadon; és a gitár, szinti, konga élőben szólal majd meg a két énekes körül. A programozott dobalapokat is átírtuk egy kicsit, hogy ezek is érdekesek legyenek, ne pont ugyanazok, amiket a lemezen is hallani lehet - hogy valami mást kapjon a közönség. Régi és új dalokat is játszunk. Tavaly ezek a koncertek nagyon jól működtek, az emberek élvezik, aktívabbak, mint általában, hiszen tartjuk velük a kapcsolatot, énekeltetjük őket, próbálunk igazi klubhangulatot teremteni. Teljesen élőben 2004. június 19-én mutatjuk be az albumot a Kisstadionban. A CD borítója rejt egy kupont, amivel ezer forintos kedvezménnyel lehet erre a koncertre jegyet vásárolni. Ez nagyon sokat jelent például azoknak, akik vidékről utaznak ide, hiszen ezzel legalább az útiköltséget megspórolhatják.

- A lemezhez egy CD-ROM is jár, Drog-kör-kor-kép címmel. Ennek mi a története?

- A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a kiadót kereste meg, hogy az előadókon keresztül eljuttassák ezt a CD-t a fiatalokhoz, hogy megpróbálják megelőzni a drogproblémákat, illetve segíteni rajtuk. Mi természetesen melléálltunk a kezdeményezésnek, és reméljük, hogy eléri a célját.

www.tntmusic.hu

Forrás:http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kgb/0/17143/1