Hasonló szerepet tölt be az ifjúsági könnyûzene
egy-egy dala, a kiválasztott együtteshez kapcso-
lódva.

A hûtlen

Ment a hûtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de õ már nem kell.
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserû könnye arcát mossa.

Arra gondol, õt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.

Ment a hûtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot

Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.

Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.
Amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívébõl.

A dal zeneszerzõje Pataky Attila, szövegírója Zselencz László. A dal az 1980-as évek slágere volt, amikor a koncertekre járó fiatalság ráérzett a gazdasági pangásból a csõd felé tartó országban bezáruló lehetõségekre.
Figyelemre méltó, hogy Pataky zenéje egyszerû váltásokkal volt képes szintézisbe hozni az elégikus hangulatú lassúbb zenét a rejtett anarchisztikus indulatokat érzékeltetõ harsánysággal. Ez a sláger klasszikus példája lehet annak, hogy a szöveg semmilyenszempontból nem tud harmonizálni a behízelgõ, rokonszenvet keltõ dallammal.
Az még csak a kisebbik gond, hogy Zselencz szövege a zene ritmusán kívül és túl semmiféle ritmust nem követ (s ha az elõadásra jobban figyelünk, akkor még azt is megkockáztatjuk, hogy a dallam ritmusát sem). A nagyobbik az, hogy a szöveg írójának fogalma sincs az általa használt szavak jelentésérõl: mit jelent a hûtlen szó, miféle érzelmi kapcsolatokat indukál a hûtlenség, ki a felelõs és kivel kell, lehet rokonszenvezni. Ráadásul - ez saját véleményünk - a sláger közkedveltsége azt sugallja, hogy a hallgatóságnak, a rajongók hadának sem.
Akkor mibõl ered a mégis megejtõ hangulat? A közös alapérzésbõl: a magány, a meg nem értettség, a természeti idõ múlásával sejtetett elmúlás és mindez kozmikus keretbe állítva - "Szeme túlragyogott minden csillagot". S egyszerre csak ott járunk a vallásos színezetû népének határvidékén - ez ugyan nem az, s a zavaros fogalmazás miatt nem is lesz az soha (bármilyen tragikus is az egyik zenekartag halála), ám minden esetre megmagyarázhatóvá válik, hogy miért lehetett toplista vezetõ az egyébként több zavaros, magyartalan kifejezéssel is bõvelkedõ dal.
Ha nem foglalkozunk a "sztárcsinálás", a "sztárrá lét" problémáival, akkor fölismerhetjük a sláger születésében is a "népének" keletkezésének elemeit. Az adott hallgatóság szükségét érzi annak, hogy a kínált közösségi minták helyett sajátot alakítson ki, fõleg akkor egyszerû ez, ha a választható cselekvéstípusokról, követelményekrõl kiderül üressége, hamissága - ilyenkor spontán vagy tudatos módon az együttes ajánl közösséget létrehozó eszméket, nézeteket, világképeket. A többi már a tömeglélektan alkalmazása. A fentiekre kereshetünk példát a véletlenszerûen kiválasztott magyar együttes egyik közölt dalában.

Forrás:http://www.mozaik.info.hu/mozaweb/himnusz/page4116.htm