Még a marosvásárhelyi, mondhatni pezsgô kulturális életben is ritka esemény helyszíne volt péntek délután a Kultúrpalota, amelynek kistermében lemezbemutató esten vett részt a teltházas közönség. Schuller József marosvásárhelyi dal- és zeneszerzô új albumát mutatták be a nagyérdemûnek, amelynek tagjait elsôként Kilyén Ilka színmûvésznô köszöntötte.

– Manapság nem merünk kirukkolni azzal, amit tudunk, amit meg szeretnénk mutatni. Pedig az embernek szüksége van arra, hogy kibeszélje az életét. Aki ezen felül tud valamit nyújtani és a mûvészettel foglalkozik, az boldog ember. Ma este valaki felvállalta azt, hogy szólni kíván az emberekhez. Erdélyben nagyon sok igen tehetséges, többre érdemes ember él, de valamiért félnek elôre lépni, magukat megmutatni. De mi most ünnepelni gyûltünk össze, és akit ünnepelünk: Schuller József, vásárhelyi zenész, zeneszerzô – mondta Kilyén Ilka, majd Schuller Helga szavalata (Tóth Árpád – Prospero szigetén) után folytatta méltatását: – Schuller József azt mondja, hogy a zene iránti szeretete a gyerekkorából származik. Én hiszem, hogy a gyerek zeneszeretettel születik, a család, a környezet rombolja ezt le, ha olyan. Nagyszüleink szépen énekelnek, mert szokás volt énekelni. Ma már nem szokás. Az ének pihenteti az agyat és amikor közösen éneklünk, az együvé tartozás érzése erôsödik. Együtt vagyunk az énekben, de egyedül is jó énekelni. Így történt ez a Schuller családban is. Schuller József korán megtanult nagyon sok nép- és mûdalt. Késôbb, becsempészett lemezeken keresztül eljutott hozzá is a nyugati zene, a Deep Purple, a Led Zeppelin, a Yes. 1974-ben tanulta meg a dobolás technikáját, majd '78-ban zenekart alapított Onix néven. Leszerelése után elvégzi a Népmûvészeti Iskola dob szakát, majd '82-ben megalapítják a Metal együttest, '85-ben az Unicum Zenekart, amely 1990-ben oszlott fel. Elsô dalát egy diákszerelem hatására írta, elsô lemeze 2000 nyarán Székelyudvarhelyen jelent meg, a másodikat, amelynek bemutatóján vagyunk, kemény küzdelem elôzte meg. Címe: Vásárhely, együtt zenéljünk tovább.

Lôrinczi György gitármûvész hozzátette: – A hatvanas évek végén a dzsessz megszûnt imperialista zenének lenni, újraindult a vásárhelyi dzsesszklub, amelyben Schuller József rendszeresen részt vett. Érdeklôdést tanúsított a bonyolult ritmusszerkezetek iránt, híres dzsesszdobosok voltak a példaképei. Azóta is az igényesség jellemzi munkáját. A könnyebb mûfajnak titulált zenéknek kevés kimagasló mûvelôje akad. Ezért a Schuller József lemeze hiánypótló is, minôségi és semmivel sem rosszabb, mint mondjuk egy magyarországi produkció. Hiánypótló, mert van ugyan egy Rockmaraton, de az a kemény rockzenék koncertsorozata, a dallamosabb mûfajnak nincs fóruma. Az album végén pedig igen nívós, instrumentális dzsessz-rock szerzeménnyel állít emléket a dzsesszmuzsikának a nem csak dobos, hanem énekes-gitáros-zeneszerzô.

Lukács Tünde a lemezt kiadó Dancs Market igazgatójának, Dancs Árpádnak a gondolatait olvasta fel: – Rendhagyó album, mert olyan értékeket mutat be, mint a hit, szeretet és barátság. Zeneileg egy húsz évvel ezelôtti világba vonultat vissza, amikor Boros Zoltán rendkívüli igényességgel alakította ki az erdélyi könnyûzenét, amikor még nem a pénz motiválta a zeneszerzést. Végül maga a szerzô zárta a felszólalók sorát. Mint mondta, megérte élete nyolcvan százalékát erre feltenni, mert megtisztelheti vele Vásárhelyt, amely magyarabb város Budapestnél.

Az est az új lemez videoklipjének és több dalának lejátszásával ért véget, az egyik a vásárhelyi zenészek – közöttük a nemrég elhunyt Kerestély Attila és Mihály Ferenc – emlékére íródott. A dallamos, hetvenes évek végi soft-rock (de határozottan nem pop) stílre hajazó, Kovács Norbert hangszerelte, bô gitárszólókban, slágergyanús refrénekben, szükséges és egészséges lokálpatriotizmusban bôvelkedô muzsika bemutatásának egyrészt méltó helyszíne volt a Kultúrpalota kisterme. Másrészt ez a zene megállná a helyét a kereskedelmi rádiók többségének mûsoraiban (ellensúlyozandó napjaink divatos, agytompító, nívótlan idétlenségeit), valamint egy füstös rockkocsmában egyaránt. Üzenete mellett talán ez, a minôség átfogó ereje a legfontosabb.