Meghalt Cipő|2013. 03. 11., 10:33|

Cipő halálhíre a Republic Facebook-oldalán jelent meg először, és Abella Miklós, a zenekar menedzsere a Blikknek is megerősítette a hírt. Cipő, vagyis Bódi László évek óta krónikus szívritmuszavarral küzdött. Február 15-én, egy roham után szállították kórházba, ahol mély altatásban tartották, később pedig azt közölték az orvosok, hogy az énekes kómában van. Cipő halálának pontos okáról a menedzser délutánra ígért sajtóközleményt.

Bódi László 1965-ben született az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Ungváron; egyéves volt, amikor családja Kisvárdára költözött. Zenei általánosba járt, gyerekkorában kezdett zongorázni tanulni, de focizott is. A Beatles Egy nehéz nap éjszakája című filmjének a hatására döntött a zene mellett. Tizennégy évesen kezdett dalokat írni. Gimnáziumi zenekarának a neve Cipőfűző volt, innen ragadt rá a Cipő név. Tizennyolc éves volt, amikor Budapestre költözött. Bródy János koncertjein mutatkozhatott be szólóban, járt a jazzkonzi előkészítőjére, majd egy időre elege lett a zenélésből. Aztán megalakult a Republic 1990 februárjában, a halak jegyében, innen a zenekar jele.

Az együttes elképesztően gyorsan befutott: tehetségkutatót nyert, majd az akkor a Hanglemezgyárban dolgozó Boros Lajos leszerződtette őket - és jött a Repül a bálna, ami gyakorlatilag letarolta az országot, 1990 nyarán nem lehetett egy lépést sem tenni anélkül, hogy az ember ne hallotta volna. Ekkor már a Beatricével koncertezett a Republic. Az Indul a mandula!!! nagylemez sikere borítékolható volt; de aztán jött az első és tulajdonképpen egyetlen kisiklás a zenekar pályáján. Mivel a Hungaroton-Gong kiadó élén váltás történt, a zenekarral dolgozó korábbi csapat pedig távozott, szabadulni akartak a két lemezre szóló szerződéstől. Így született 1991-ben az Üss a kazettára!, ami tulajdonképpen egyetlen hosszú dobszóló; kis példányszámban jelent meg kazettán.

Innentől kezdve viszont egyenes az út: a Quintnél, majd az EMI-nál majdnem évi rendszerességgel jöttek ki a Republic-lemezek, összesen harmincnál több kiadvány a koncertlemezekkel, válogatásokkal együtt. (Ezeken kívül még 1995-ben volt egy Cipő-album Rajcs Renátával, A Cipő és a Lány néven.) Az interjúkat viszonylag ritkán adó, médiaszerepléseit megválogató zenekar rendszeresen évi nyolcvan-száz koncertet adott. Elkötelezett rajongótábora alakult ki, amelynek megbecsülését a tagok fontosabbnak tartották, mint a szakmai és hivatalos díjakat. A tízéves évfordulóra megjelent tripla válogatáslemez alcímei jól jellemzik az együttes önképét: Szerelmes dalok; Közérzeti dalok; Népi-zenei dalok. Bár a saját útját járó, trendeket nem követő zenekar nem minden korszakában volt olyan intenzíven jelen a magyar rádiókban, mint a Repül a bálna vagy a Szállj el kismadár (1995) idején, így is rengeteg slágere volt - a teljesség igénye nélkül: Jó reggelt kívánok, Szeretni valakit valamiért, 67-es út, Neked könnyű lehet, Nagy kő zuhan, Dudu, Madárjós vakáción stb.

"Egy olyan csapásirányban indultunk el, ami a régi zenekarokat jellemezte. Nevezhetjük magyar beatnek vagy popnak, a lényeg, hogy könnyen megjegyezhető dalokat írtunk érdekes, voltaképpen komoly szövegekkel. Ez a műfaj a kilencvenes években voltaképpen megszűnt, pontosabban rajtunk kívül senki sem foglalkozik ilyesmivel. Ha több ilyen zenekar létezne, valószínűleg a Republic sem nőtte volna ki ennyire magát. A kilencvenes években születtek értékes dolgok az alternatív műfajban, a tánczenében pedig egy rakás népszerű dal, de középen nem maradt semmi, csak a Republic" - így jellemezte Cipő az együttes helyét a magyar zenei életben egy 2001-es interjúban. A "régiek" közül írt dalokat Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak, illetve a Republic közös lemezt adott ki Cseh Tamással.

Az 1996-tól kezdve hagyományszerűen március 15-én nagykoncertet adó Republicot többen politikailag elkötelezett zenekarnak tartották, de az említett interjúban Cipő arról beszélt, hogy a zenekar tagjai eltérő nézeteket vallanak, és amúgy Magyarország egyik legnagyobb problémájának azt tartja, hogy "eltérő gondolkodású emberek nem tudnak egymással leülni egy asztalhoz, mert abban a pillanatban az ellenséget látják a másikban, és nem a vitapartnert." 2010. március 15-én az akkor húszéves zenekar tagjai megkapták a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

Bódi László ritka interjúiban pesszimista embernek mondta magát; egy alkalommal a kérdésre, hogy szereti-e az életet, azt válaszolta: nem - bár azt is többször elmondta, hogy barátai között, például a Republic zenekarban jól érzi magát, valamint hogy elégedett az életével. Egyszer pedig így fejtette ki bővebben a világlátását: "Tele vagyok ellentmondásokkal. Nem látom az élet értelmét, ugyanakkor ragaszkodom ehhez a földhöz, bizonyos emberekhez, sőt mi több, tárgyakhoz is. De a kettő nem zárja ki egymást. Azért, mert valakinek keserű élete van, még lehet boldog, mint ahogy az az ember is lehet szomorú, aki elérte a kitűzött céljait. Vagyis azért, mert mindenki belefulladt a vízbe, nem biztos, hogy nekem ugrálnom kellene örömömben, amiért én nem."