A 2000-es évek tehetségkutatók sorát, igazi gyöngyszemeket és hullócsillagokat hoztak magukkal. A fiúbandáknak leáldozott ugyan, de helyettük gazdagodtunk tinisztárokkal, a szintipop mellett több teret kapott az akusztikus muzsika, viszont kevesebb nagy, maradandó sláger született. Mindezek után milyen zenét ígér 2011?Veres Dóra| Népszabadság| 2011. január 7.

A 2010-es év nyertesei hamarosan új szólóalbummal rukkolnak elő. A gond csak az, hogy nincs kifutási idő: jönnek az újak
Mitruczky Kinga A 2003-ban indult Megasztár teljesen átrajzolta a hazai könnyűzenei térképet. Az utóbbi éveket tekintve nem sok minden változott zenei palettánkon: túl vagyunk egy csomó tehetségkutatón, még több előadójelölt kerül ki a nagyvilágba, akiknek immár a piacon is meg kell küzdeniük egymással és a már befutott előadókkal. A versenyek nyertesei mind kiváló lehetőségekkel indulnak: azonnali lemezszerződés után az eladási listák élén landolnak, a kereskedelmi csatornáknak hála pedig a reklámfelület is biztosított.

A 2010-es év nyertesei előrevetítik, hogy mi várható a magyar könnyűzenében idén: hamarosan önálló szólóalbummal rukkolnak elő, néhányan már tavasszal vagy nyár elején. A gond ezzel az, hogy nincs kifutási idő, ugyanis ekkortájt várható az egyik népszerű sztárcsináló műsor soron következő szériája, azaz még több új előadójelölt száll majd ringbe a sikerért és a hallgatóság figyelméért.

A kedvező feltételek ellenére azonban sokan eltűntek a süllyesztőben. „A média ereje csak egy darabig képes fenntartani az előadókat. Ha az idő múlásával valaki nem rukkol elő időről időre egy-egy bombaslágerrel, vagy nem képes folyamatosan magas színvonalon koncertezni, könnyen elbukhat mindent” – mondja Joós István, a Magneoton kiadó igazgatója.

Az utóbbi évtized igen markáns jelensége, hogy a 90-es években oly népszerű fiú- és lánybandák helyét átvették a tinédzser szólóelőadók, mint például Lola vagy SP. Az elmúlt években újra megjelentek a 90-es évek nagy popegyüttesei, a Hip Hop Boyz például, akik a manapság igen jelentős retrohullámot lovagolják meg. Ezek a bandák semmi újdonsággal nem szolgálnak, lemezeladásuk sem tetemes, de koncerteznek és jelentős szerepet töltenek be a hazai zenei életben.

Az elmúlt év sem szolgált sok újdonsággal a korábbiakhoz képest. „2010 abszolút a popzenéről szólt, a pop éve volt” – mondja Csont István producer, és szerinte ez a trend még egy darabig folytatódni is fog. Tavaly a rock háttérbe szorult: jelen volt persze, de kicsit csendesebben, mint az elmúlt években, de előtérbe kerültek az elektronikus zenék, tombolt az elektropop-őrület és hódított a kluborientált popzene, amire a 90-es évek óta nem volt példa. A 2000-es évek elejét uraló, monotonabb dallamvilágú, elektronikus r&b átalakulóban van, újabban a dallamosabb, a 80-as évek slágereit idéző hangzásvilág jellemző. „Az emberek kicsit beleuntak abba, hogy nincsenek fütyülhető slágereik” – mondja.

A lemezeladási listákat a tehetségkutatók által kinevelt előadókon kívül leginkább a korábbi években ismertté vált zenészek uralják. Az elmúlt tíz évben minden idők legnagyobb lemezeladását Zámbó Jimmy produkálta, sőt a nemrég mindössze 1000 példányszámban megjelent 13 darabos gyűjteményt is vitték, mint a cukrot, annak ellenére, hogy a több mint húszezer forintos árát tekintve ez volt az utóbbi idők legdrágább kiadványa. Az új generációs sztárok mellett Ákos is meg tudta tartani piaci részesedését telt házas koncertjeivel és lemezeladásaival a magyar könnyűzenében, és idén a Magna Cum Laude is bizonyította, hogy beért: a pár száz fős klubkoncertek és nagyszínpados fesztiválfellépések után hétezer fős közönség előtt játszottak a Symában. Az elmúlt évek legsikeresebb produkciói közt szerepel a Quimby és a Tankcsapda is, és igen nagy a kereslet a musicalek iránt. Joós István szerint Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra a legkeresettebb, évek óta töretlen a sikerük.

Érdemes azért észben tartani, hogy korunkban virágzik az illegális zeneletöltés, épp ezért az eladási adatok alapján nem vonhatunk le mélyenszántó következtetéseket az előadók népszerűségére vonatkozóan. Évek óta tendencia az, hogy ami a Mahaszlistán szerepel, csak nagyon kis részben fedi le azt, amit az emberek hallgatnak. Ráadásul egyre több olyan produkció bukkan fel, mely bár nem szerves része a mainstreamnek, ugyanakkor több százezer ember keresi fel őket a különböző internetes közösségi oldalakon. Ezek nem mellesleg az utóbbi években külföldön aktívan beépültek a zeneiparba.

Ami azonban még mindig várat magára, az a digitális terjesztés megoldása, ugyanis bár már vannak próbálkozások, ezek itthon, a külföldi példákkal ellentétben, nem működnek túl jól, ugyanis irreálisan drágán kínálják a zenéket.

A szakemberek úgy vélik, 2011 lassú fejlődést hoz majd, és semmi radikálisan új nem várható könnyűzenei téren: dallamosabb popra és a piac letisztulására számíthatunk

 Forrás:

http://nol.hu/lap/kult/20110107-kellenek_a_futyulheto_slagerek