Négy vadiúj nótával kiegészített dupla koncertalbummal jött elő Charlie, aki kedd este egy budai étteremben ült egy asztalhoz az MNO újságírójával, ráadásul az asztaltársaság később illusztris vendégekkel bővült. A mindössze 1000 példányban hozzáférhető, két és fél órás zenei kiadvány koncertrészén Charlie elmondása szerint nincs semmiféle utólagos javítás, és bár ezek a dalok megérdemelnék, hogy játsszák őket, úgy látja, „a fiatalok alig várják, hogy eltűnjünk”. A stúdiózást amúgy utálja.

– Életemben tartottam már harminc sajtótájékoztatót, de soha nem írtak semmit, így már csak a barátaimmal jövök össze – magyarázza egy budai étteremben az asztal mellé rogyva Horváth Károly Charlie. Nem tévedés vagy modorosság a név – mondja is, nemrég felbukkant egy pacák Németországból, aki 50 éve egy bizonyos Vastaps nevű zenekar tagja volt Charlie Nice néven, és lecsippentett egy „valamekkora” hasznot Charlie jogdíjaiból. A mi Charlie-nkpersze nem irigykedik, sőt, még csak nem is bosszús. Nincs is rá oka, hisz most dobja ki legújabb albumát, aminek gerincét a december 29-ei Charlie 65 koncert adja.

„Milyen bor van?” – kérdez bele az énekes egy idő közben befutott cimborája, a pincér pedig türelmesen felsorolja neki a kínálatot, a gléda végén pedig Charlie a hang irányába rikkant: „Én készítettem.” Idő közben tömörül a buli – erről nem volt szó –, az óbudai Rozmaring különtermébe megjön a Los Angeles-i konzul, Bokor Balázs, továbbá Szörényi Levente, Demjén Rózsi, Somló Tamás, Frenreisz Károly és a közvetlenebb zenésztársak, Lerch Istvántól László Attilán át Szolnoki Péterig bezárólag. (És ne feledkezzünk el Charlie „Petőfijéről”, Horváth Attiláról.) Charlie tovább mondja.

– Azt gondoltam, hogy erre a kis eseményre már nem lesz szükség, de olyan jó volt az a koncert... Londonban voltunk Somlóval és Rózsival, aztán nyáron sok bulink volt a Balatonon, és rájöttünk, hogy milyen jól muzsikálunk. Lett aztán egy-két szám, és azt mondtuk, több ilyen nem lesz, kitaláltuk, hogy felvesszük. Nagyon sokba került. Barátaimmal '94 óta muzsikálunk együtt, és egyre jobbak leszünk – csúsztak össze az idősíkok hirtelen Charlie-nál, aki kisvártatva rátért az új dupla albumra: – Nincs benne javítás, csak én énekelek benne néha kicsit rosszabbul.

Charlie és a gospel...

Ezt majd mindenki eldöntheti, aki hozzáfér, a külsőre igen fiatalosra sikerült kis csomagból 1000 darab készült, és kizárólag a Jazzy Rádió webshopjában kapható, 3950 forintért, tehát még csak nem is drága 157 perc és 52 másodperc(!) Charlie-ért. Az album négy új dala közé becsurgott egy Lerch István által komponált, gospel festésű nóta (60 sávban énekelte föl a kórust a szerző Szolnoki Péterrel és Hajdú Klárával). A címe: „Azt mondd meg, hogy lesz tovább”. Amíg nem volt biztos, hogy főként koncertanyagból álló album készül, Charlie frakciója és Horváth Attila szövegíró sokat hadakozott, hogy nem kéne-e bevárni még annyi nótát, hogy egy önálló stúdiólemez elkészüljön; a beszélgetésbe bekapcsolódó lírikus nagyon szerette volna az utóbbit („Lehet, hogy ez az utolsó lemez, mutassuk meg!”) – de Charlie csattanós választ ad: nem akart ő lemezt csinálni, utál stúdiózni, és „abban semmi nincs, hogy egyből feléneklek mindent, vagy kettőből kétszer, nekem egy óra egy nagylemez”. Amíg a Fonogram-életműdíjas Horváth Attila kardoskodott igaza mellett, Charlie belengette, hogy inkább kimegy cigizni, végül a szövegíró úgy zárta le mondandóját, hogy a saját maguk teremtette hagyományt követték, amikor a mostani összefoglaló albumra új nótákat tettek, nem is egyet-kettőt.

A cikk folytatása:

forrás:http://mno.hu/grund/charlie-a-fiatalok-alig-varjak-hogy-eltunjunk-1145907