Igen... igen: tudhat valamit az a Yehudi Menuhin a zenéről, és a zseni(ség)ről.Köszönöm, Kovács Istvánné Mária Magdolnának.

Válasz

Ez még hiányzik, hogy a kép teljes legyen, mert a fenti szöveget Jávor László írta a Szomorú Vasárnap zenéjére.
De Seress Rezső verse nincs köztudatban, mely az alábbi:

Ősz van és peregnek a sárgult levelek,
Meghalt a földön az emberi szeretet.
Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél,
Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
Hiába sírok és hiába szenvedek,
Szívtelen rosszak az emberek.....
Meghalt a szeretet!

Vége a világnak, vége a reménynek,
Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek.
Emberek vérétől piros a tarka rét,
Halottak fekszenek az úton szerteszét.
Még egyszer elmondom csendben az imámat:
URAM, az emberek gyarlók és hibáztak....
Vége a világnak!

Ha a külföldi előadók szöveg variációit meghallgatjátok és lefordítjátok, nagyon sok egyezőt találtok mindkét szövegből.

Válasz

Seress Rezső dalai:

Az élet egy nagy csodálatos semmi
Az én szívem egy régi kopott óra
Az utolsó konflis majd Pestről
Azt a fehér rózsát…
Csak átutazó vagyok itt a Földön
Csak inni, inni
Csendes ember lettem
Csillag sincs az égen… (1933)
Csillogó hópehely… (1928)
Egy kicsit fájni fog holnap a szíve
Egyszer fent és egyszer lent a kerék
Életemben csak két nőt szerettem
Én úgy szeretek részeg lenni (1938)
Engem még nem szeretett senki
Fizetek, Főúr
Gyerünk, Bodri kutyám (1929)
Ha minden véget ér
Ha néha visszaűznek téged
Hiába van palotád Budán (1929)
Ki volt az, az asszony
Kíváncsi az élet (1935)
Kíváncsi az ember
Komáromi polgármester lánya
Kő (1933)
Ma utoljára kérem – slowfox
Maga az első bűnös asszony
Még egy éjszaka
Meghalt a szeretet!
Megsiratom a lehulló falevelet én is
Mindenki asszonya lett
Nem az a fontos, az ember hány éves
Nézem, hogy ül a Fáni a padon
Öregfiú, mire vársz
Pesti utca (1933)
Postás bácsi (1933)
Száll a felhő (1935)
Szeressük egymást, gyerekek (1932)
Szervusz, te vén kujon!
Szomorú vasárnap
Talán egy perc, talán egy óra
Úgy érzem, hogy nem szeretsz már
Vége a világnak

és 2 verset is írt más dallamára:

Akinek már minden mindegy
Akinek már álma sincsen

Válasz

Kedves Falcsik László és aki szereti a Szomorú Vasárnapot !

Az alábbi előadók előadásában hallhatjátok a számot a YUE TUBE lapon:
Lydia Lunch, Diamanda Galas, Sarah Mc Lachlan, Elvis Costello
Bjork @Jack Nicholson, Ray Charles, Paul Robeson,
Billie Holiday, Póka Angéla, Sebő Miklós.

Egy fantasztikus élmény végighallgatni más-más stílusban.
Jó szórakozást!

Válasz

Utolsó vasárnap egy gyönyörű és nagyon megható dal. Utoljára 2oo6-ban hallottam Póka Angélától és elsírtam magam. Másnap valóban nagyon szomorú vasárnap volt.

Válasz

Nagyon szépen meg köszönöm csodás élmény volt meg hallgatni !!!!!!!!!!!!

Válasz

Kedves Falcsik László!
A Magyar Nóta Klub oldalon sok Seress Dezső dalt hallgathat, más, más
müvész előadásában.

Válasz

Az volna az igazi élmény, ha a többi Seres dalt is élvezhetnénk amit csak feldolgoztak valaha!
Igy is megérinti a közönséget ha ezt a különleges dalt egyszer megismeri és keresni fogja a lehetőséget a teljes életműhöz.
Nagyon köszönöm:Falcsik László

Válasz

Kedves Magdolna!Minden elismerést megérdemel ezért a munkáért,bizonyára sokunknak szerzett vele örömet,köztük nekem is.Köszönöm szépen!Tisztelettel:Sándor.

Válasz

KÖSZÖNÖM HOGY HALHATTAM ! SZÉP DE SZOMORÚ VIDEÓKAT ! ERZSI.

Válasz

Drága Magdolna! Hálásan köszönöm e gondosan összeállított megemlékezést Seress Rezső - ről. Jó, hogy vannak ilyen emberek, mint Te. Mennyi embernek okozol kedves perceket. Tisztelettel ! köszöntelek ! Kati

Válasz

A sikér minden képzeletet felülmúlt. Ehhez persze kelett valami és valaki nevezetesen: a zseniális, botcsinálta zeneszerzõ.

Seress Rezsõ, a hetedik kerületbõl, az õ szívet tépõ dallamával, melyet a sors kegyébõl olyan nagyágyúk tettek világhírûvé, mint Louis Armstrong, Bing Crosby, Frank Sinatra, Paul Robson meg Ray Charles, hogy csak pár nevet említsünk. A következõ évtizedekben aztán a "legek" szinte kötelességükben éreztük a Gloomy Sunday-t, Szomorú vasárnapot repertoárjukra tûzni, persze tutira mentek.

Ki volt hát ez a Seress Rezsõ, aki a harmincas évek hangulatát, baljós életérzését így telibe találta? Nos, a "kis Seress" - alias Spitzer Rudi - a maga százötvenvalahány centijével, ha leült a Kulacsban, vagy késõbb a Kispipában a pianinóhoz, valósággal eltûnt a hangszer mögött. Szájában cigaretta lógott, karcos, rekedt hangon adta elõ dalait, jobb keze két ujjával, hallás után kereste ki a hangokat, mert zongorázni sohasem tanult, de a füstös, borgõzös kocsmákban, ahová élni járt - ahogy mondta -, este hattól hajnalig olyan hangulatot teremtett, hogy ország-világ csodájára járt. Ebben rejlett varázsereje. Hogy csinálta? Titok. Vendégkönyvét aláírta Toscanini, Luchino Visconti, Spencer Tracy, John Steinbeck, a walesi herceg, Louis Armstrong, Reza Pahlavi iráni sah és Benjamino Gigli. Otto Klemperer aláírása fölött ez állt: Nem muzsikus - csak zseni.

Nagy valószínûséggel annak kellett lennie, hiszen negyven évig magmaradt a zenész pályán anélkül, hogy valaha megtanult volna tisztességesen zongorázni, kottát írni, ami miatt egyébként állandóan szongorott és kisebbrendûségi érzés gyötörte. Ugyanakkor csak úgy ontotta a dalokat, melyekbõl szinte kivétel nélkül sláger lett. A barátai Füttyösnek hívták, füttyörészve komponált. Amikor elkészült, a dalt lekottáztatta, és napokon belül az összes cipõpucoló fiú meg péklegény az õ dalát dudolta - a siker legbiztosabb jeleként. Persze, a Szomorú vasárnap volt a csúcs, a fénykor.

Egyesek szerint beképzelt volt, mások szerint világéletében jó humorú, vicceket mesélõ, nagy dumáju pasas maradt. A szkorpió jegyében született, titkok lengték körül, senki se ismerte igazán . Olyan remekül alakította a kis Seresst, az egyszemélyes szórakoztató intézményt a legvadabb Rákosi korszakban is, hogy szinte senki se érdekelt, milyen civilben. Tán nem is volt fontos, Hiszen csak akkor élt, ha "az õ drága közönségének" játszhatott.

Vargabetûvel került a pályára. Kamaszfejjel egy vándorcirkusz után szökött, mert egy plakáton megpillantotta Rökk Hédi légtornásznõ igézõ bájait. És miután csodával határos módon túlélte a lezuhanást a trapézrõl, a színészettel próbálkozott. Rákosi Szidi szinitanodájában volt növendék. Kilenc évig dolgozott a városligeti Vurstliban. Itt talált egy rozzant pianínót, amin megprobálta a fejében motoszkáló dallamokat lejátszani. A kis cselédek, szabadnapos katonák, bámészkodó gyerekek hálás közönségnek bizonyultak, ovációval fogadták rögtönzéseit. 1925-ben komponálta a Még egy éjszakát, és egy csapásra híres lett. A kottája tizenhatezer példányban kelt el, rekord volt a hazai kottakiadás történetében.

1935-ben ezt írta a Gong: "Külföldön, ha egy zeneszerzõ negyedannyi slágert komponál, nagyúri módon él, hatszobás lakása, autója van, válogathat a filmszerzõdésekben. Seress Rezsõ pedig kiskocsmai zongorista, akinek esténkénti fejedelmi honoráriuma egynéhány pengõ és egy kispörköltnyi vacsora."

Elõnyös szerzõdésekkel hívták, csalogatták külföldre. Kérték: legalább a Carnegie Hallban rendezett ünnepi hangversenyen vegyen részt, hadd lássák a jenkik a Szomorú vasárnap szerzõjét. Nem ment sehová, pedig az Irving Trust banknál már akkor 370 ezer dollár szerzõhonoráriuma volt letétben, ami magyar pénzben 1 millió 460 ezer pengõt ért, és mint tudjuk, ekkoriban havi kétszáz pengõ fixszel az ember könnyen viccelt. Gondtalanul élhetett volna, híresen, gazdagon, amirõl annyit álmodozott. Ehelyett minden este, pontban hatkor a füstös, borgõzös kis cehóban odahült rozzant hangszere mögé, szórakoztatta a Kispipába melegedni betérõ utcalányokat, csóró kispolgárokat, a hozzá zarándokló világhírességeket, és mindenféle bohém népséget. Neki õk számították. És a háború után ott folytatta, ahol abbahagyta. Ekkoriban történt, hogy az amérikai bankház tisztviselõje átruccant Budapestre, közölte vele: amíg Magyarországnak háborúsjóvátételi kötelezettségei vannak, egy árva centet se utalnak át több millió dolláros vagyonából. Zárolják. És ekkoriban történt az is, hogy egy fõelvtárs Liszt, Bartók, Dohnányi mûveivel együtt indexre tette Seress Rezsõ dalait - mérhetetlenül büszke volt arra, hogy a legjobb magyar muzsikusok társaságába került. Azért tiltották be, mert az ántivilágban az imperializmus szekerét tolta... - és az ilyenekkel jobb vigyázni.

'56-ben nyitva voltak a határok, mehetett volna. Hiába kapacitálták a barátai: maradt. Néha félig tréfásan, félig komolyan elsütötte: azért nem száll repülõre, mert már akkor tériszonya van, ha a járda szélén áll. Különben is: megálmodta, az a sorsa, hogy a gépe lezuhan.

Felesége, Helénke, sokszor a fejére olvasta a múltat; õ, Pest egyik legszebbnek mondott asszonya, aki elhagyta érte jómódú ezredes férjét, mert hitt a tehetségében, mindent megtett érte, Rezsõ bezzeg arra se képes, hogy besöpörje, ami jár neki: a világhírnevet és gazdaságot. Gyáván egy ócska pianínó mögött bújik igazi sorsa elõl!

Akik nem szívelték, azt suttogták: okos gyerek ez, tudja, hogy odakint, Nyugaton ezzel a klimpírozással két perc alatt lebõgne, azért nem megy.

Igaz rettentõen feszélyezte, hogy olyan virtuóz mûvészek ültek be a sanzonjait meghallgatni, mint Cziffra György, aki a Rákosi börtöneiben töltött évek után ugyancsak éjszakai lokálokban játszott. Ha csak légbõl kapott anekdóta, akkor is gyönyörû történet, miszerint ezekre a Cziffra-látogatásokra lázas izgalommal készült. Otthon nem volt zongorája, az asztalra festett klaviatúrán egész álló nap a hármas hangzatok leütését gyakorolta. Este tökéletesen ment minden, mire így fordult barátjához: "Bocsáss meg Gyurikám, véletlen volt!"

Hogy nem ment el, annak feltehetõen ezeregy oka volt. Például: imádta Pestet, utolsó tíz évében ki se tette a lábát VII. kerületbõl. Aztán meg az, hogy komolyan gondolta: akárki elhagyhatja a hazáját - cipész, pék, bárki -, csak a költõ nem. õ annak vallotta magát, tehát az volt. Százezred dudolták dalait, a két világháború között a neve fogalom - nagybetûkkel, A SERESS. Tudta a titkot, amit kevesen, hogy a mûvésznek az emberek lelkét kell megszólítania. És tán érezte, hogy szeretik. Hogy sehol másutt értenék õt annyira, mint itt, ezek a fáradt pillangók, kifényesedett gatyájú banktisztviselõk, könnyen síró kis cselédek és szentimentális nagyságos asszonyok. Hûségesen maradt, a mienk, örökre.

Hatvankilenc évesen, az élettõl már mit se várva beteljesítette sorsát, amitõl egyébként annyira félt: kiugrott negyedik emeleti szobája ablakán. Átrepült az örökkévalóságba, ahogy harminc éve, a Szomorú vasárnap komor dallamában megüzente.

(Nagy Emõke szövege)

Válasz