Ha most is várod még álmod szép igéretét,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
várj, míg felkel majd a nap.
Egy új nap mindig új reményt ígér,
a végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha megzavar, hogy túl nyitott az éj,
a csillaggal telt végtelen túl mély,
mint a bölcső, biztos gömbbe zár fény,
te csak várj, míg felkel majd a nap,
te csak várj, míg felkel majd a nap.

Szerzők: George Sbarcea-Imrédy Géza. Dal
Song

A Donát úton nyílnak már az orgonák,
a május újra száz csodát igér.
De jó is lenne álmodozva várni rád,
és el nem válni többé semmiért.
Kacagva bátran jönnél felém a napsugárban,
mint akkor régen, a nagy szerelmünk idején.
A május illatát csak nékünk ontaná
a Donát úti nyíló orgonák.

Mit ér a május, mit ér a nyár, mit ér a csillagos ég?
Ha nincsen senki, aki vár, kinek a szíve a tiéd.
Bocsásd meg, kedves, ma énnekem, hogy újra jelentkezem,
láttam az első orgonát, oly nagyon fáj a szívem.

Tegnap este jártan én a slágermúzeumban.
Úgy éreztem magam, mint egy végn panoptikumban.
S lám az egyik emelvényen állt egy pesti férfi,
Miért kerület a múzeumban, mindenki megérti.
Biztosan megérti.

Maga rég nem lesz a világon,
Mikor én még mindíg imádom.
A pesti férfi így udvarolt,
Valamikor réges rég, Kilencszáz pléhben még.

Lehozom neked a holdat is,
Sőt a csillagot még holnap is.
A pesti férfi sokat ígért,
Valamikor réges rég, Kilencszáz pléhben még.

Azóta másképp beszélnek,
A bókra ők rá nem érnek,
De meg kell adni, hogy estefelé, mégis
Virággal állnak párjuk elé,
Mert a pesti férfi udvarias,
És olyan hű, hogy nem is igaz.

Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép,
Ő egy újabb álom tükre tán,
A bánat borús hajnalán,
Amikor gondok törnek rám,
S köröttem minden oly sötét.

Ő jelenti mindazt, ami jó,
Miatta születik a szó,
Örökös boldogság,
Hogy itt van énvelem,
Ő a dal, mit suttognak a fák,
A csend, a meghitt éjszakák,
Számomra több, mint a világ,
A mindenem.

Ő, ki mindig olyan boldog és vidám,
Nekem is ad majd jókedvet talán,
Hisz el nem hagyom én
Őt soha már,
Ő csak velem élvezi az életet,
Valóra válik majd a képzelet.

Tabáni István - Don't Stop Me NowTabáni István - Még nem veszíthetek - Bevezető + ZsűriTabáni István a Scherzo-val játssza a Queen klasszikusát.
Scherzo - hungarian band - www.scherzoband.hu Tabáni István - Bohemian Rhapsody (Hungarian talent show 2009) 1.flv

Drámai pillanatoknak lehettünk tanúi szombat este az RTL Klub Csillag Születik című műsorában, ahol az egyik versenyző gyakorlatilag összeomlott és zokogott a produkciója után. A stábunk a szombati verseny után rögtön interjút készített Istvánnal, aki elárulta az elérzékenyülés okát...

Félszegen besétált a Csillag születik színpadára, és mindenkit elvarázsolt, miután dalra fakadt. Az Iparművészeti Múzeum teremőreként dolgozó Tabáni István hosszú évekig festőművésznek készült, s csak a tehetségkutatóban aratott zajos siker után kezdte elhinni, hogy valójában énekesnek született.

– Meseszerű, ami történik veled a Csillag születik kapcsán. Hitted, hogy valaha részed lesz ilyen álomkarrierben?
– Eddig nem hittem benne, és most, hogy benne vagyok, még hihetetlenebb az egész.

Tabáni István - Még nem veszithetek

1. Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég,
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.

R. Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok.
Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!
Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.

2. Érzem elborít a láz, sírni szeretnék,
Olyan rég várok rád, de te nem jössz.

She may be the face I can't forget
The trace of pleasure or regret
May be my treasure or the price I have to pay
She may be the song that summer sings
May be the chill that Autumn brings
May be a hundred different things
Within the measure of a day

She may be the beauty or the beast
May be the famine or the feast
May turn each day into a heaven or a hell
She may be the mirror of my dreams
The smile reflected in a stream
She may not be what she may seem inside her shell


She, who always seems so happy in a crowd
Whose eyes can be so private and so proud
No one's allowed to see them when they cry
She, may be the love that cannot hope to last
May come to me from shadows of the past
That I'll remember till the day I die

She, may be the reason I survive
The why and wherefore I'm alive
The one I'll care for through the
rough and ready years
Me, I'll take her laughter and her tears
And make them all my souvenirs
For where she goes I've got to be
The meaning if my life is she

She...